1994-ben született (a) the lázadóks együttes (na, ilyenkor mit volna a helyes használni? a semmit vagy az át?) gyöngyösön, amely panelváros mintájául szolgált fapuskának [akárcsak szabadka (subotica) kosztolányi dezsőnek] a bontóvár város alakjának a megalkotásában [ami kosztolányinál a pacsirta című műben valósult meg, áttételesen]. ennek az együttesnek a dalszövegeit mindig is keresztesi józsef jelenkorfolyóirat-szerkesztő, a zenekar szellemi alapító atyája írta.

úgy indult, akár egy mikszáth kálmán-i népmese vörösmarty átiratában. nyár volt és meleg és kegyetlen spontaneitás és egyértelmű, vidéki fiatalság. szüzikeszóval keltek ezek az egyenes derekú, könnyedén hajlú fiatalok, gerincüket még nem bántotta a fény. egy száraz, júniusi hajnalon úgy ébredett keresztesi józsef, hogy elég volt ebből most és mindörökké, több szigetet akarunk a tengerbe és alacsonyabb fagylaltárakat. így hát megalakította az ős-the lázadókst, amelynek rajta kívül (ének, dalszöveg) tagja volt komenczi bálint (gitár), iván barna (szaxofon), keresztesi "öccse" koppány (basszusgitár), gál "pummer" péter (ritmus-, más néven: fűrészgitár) és pataki "tarzán" józsef (dob), vagy pedig rosszul emlékszem, és addigra már köztudomású volt, hogy pataki "tarzán" józsefnek nincsen ritmusérzéke, és akkor őt nem később váltotta le kis "van ritmusérzéke" csaba (dob), hanem már eleve ő volt a részese az együttesalapításnak (amelynek legfőbb célja az akkoriban a megrendezésre került diáksziget nevű rendezvénysorozatra való ingyenes bekerülés volt).

akár így volt, akár úgy, borosi "keyboards" gábor (keyboards) kisvártatva csatlakozott a zenekarhoz, amelynek azonban énekesnőre is szüksége volt, ezért egy unalmas júliusi délutánon csatlakozott a zenekarhoz barta "fapuska" bandi, bandika, andrás is (ének), így alakítva ki a legendás együttes profilját (l. kép!). az együttes legendáriuma annyira megerősödött, hogy fapuska tiltakozása ellenére 1995-ben elnevezték szőranya emlékzenekarnak, amely nevet azonban a rajongók sosem tudták megjegyezni, ezért röviden csak per szőranya nevezték.

a szőranya sikert sikerre halmozott, amit még a sikeres peer krisztián költő is megirigyelt, szintén szőranyának nevezve el egyik verseskötét. a szőranya szó eredetéről lásd: http:// sargarigo.sch.bme.hu/pszichologia2/tetelek/anya_gyerek.doc!

a gyöngyösi (bontóvári) évek nyiladozása hamar a virágjába szökkent, amikor az együttesnek a legtöbb tagja hamarosan budapestre költözött, amely a vidéki fiatalok legfőbb gyűjtőhelye, ahogyan az dr. kovács istván regényéből jól tudható. ebben a fővárosban történt, hogy a szaxofonista iván barnának már nem volt többé annyira kedve a szaxofonját fújni, ezért - nos, az túlzás, hogy kilépett a zenekarból, leginkább úgy kellene fogalmaznunk, hogy kimaradt, akár az iskolából (mellé járt). teltek-múltak az idők, és 1997-ben csatlakozott szűcs "ginger" kinga (hegedű), aki átvette a surprise-punk zenekarnak a hangzásának a színesítésének az eszközét, hogy elkövetkezhessen az együttes aranykora. az aranykor akkor élte meg a virágkorát, amikor fábry "showder" sándor meghallotta a szőranyákat a szentendrei dalmát-pincében játszani, és rögvest arra biztatta őket, hogy induljanak el a hans és a pemzli című számukkal a magyar rádió humorfesztiválján. csodálatos, koncertekkel teli idők következtek (szentendre, budapest, pécs, gyöngyös), amelyeket csak ritkán szakítottak meg fapuska úton-útfélen elszórt öngyilkossági kísérletei, amelyek közül kiemelkedik a pécsi bubi híres esete, amelyet majd ennek a honlapnak a máshol- és másmikorjában fogunk megtárgyalni.

a humorfesztivál még a szokásosnál is humorosabban indult, ugyanis ellátogatott az együttesnek az elte szociológiai intézetének a világ legszarszagúbb pincéjében tartott próbájára maga farkasházy "humorfesztivál" tivadar "teddy", aki, fintorogva ugyan, de biztosította az együttes tagjait, hogy a nemes versengést az nyeri, akit ő akar (hogy nyerje), ám már magán a viadalon az derült ki, hogy azt, hogy a szőranya nyerje, valószínűleg nem akarta, mivel csukás "meseíró" istván zsűritag föltűnően félre-, vagyis szó szerint értette a szabadságot svájcnak! című dal szövegét, mely esetben a félre annyit jelent, hogy szó szerint ["gyerekek, ha ezt tizenöt évvel (értsd: a rendszerváltás előtt) ezelőtt csináljátok... na, de most, hogy kitört a szabadság... " stb. stb. így hát szegény szőranyákok, akik az elő- és középdöntőben egyaránt nyikorgó playbackről, valamint körülbelül 250 darab nyugdíjas néni előtt voltak kénytelenek föllépni, a második fordulóban kiestek a versenyből.

annyi értelme azonban mégis volt a humorfesztiválnak, hogy egyfelől a magyar rádió szaré-húgyé hozzájutott néhány szőranya-szám sugárzásának a jogaihoz, ezért a kossuth rádió figyelmes hallgatóságának füleiben gyakran csendült föl a derrick és harry meg a szabadságot svájcnak, másfelől pedig hogy a szőranya emlékzenekar fönnállásának legzsírosabb (70.000,-, azaz hetvenezer forintos) koncertjét tarthatta egy szombathelyi majálison, ahol sosem látott mennyiségű (több ezer) és sosem látott értetlenségű (corr. = -100) tömeg előtt léphetett föl. ráadásul fapuskánk ezen a szombathelyi ruccanaton azt is megtapasztalhatta, hogy milyen az, amikor kivételesen őt védik meg a biztonsági őrök - történetesen egy real-punk tizenhat évestől, aki annyira fölháborodott fapuska rendhagyó viselkedésén, hogy ott, helyben, a színpadon kívánta móresre tanítani.

sajnálatos módon a zenekar a humorfesztiváliai nyeretlenség után hamar hanyatlásnak indult. elmaradt próbák, érdektelen zenekari tagok, csehovi fázisba érkezett koncertek szegélyezték a szétzüllés rózsákkal és töviskekkel kirakott útjait, s csak az irodalmi koncertek - sellyén, pécsett és szigligeten - jelentettek némi enyhülést a fájdalmas agóniában. először gál "pummer" péter (fűrészgitár) kopott ki az együttesből - ez azonban akusztikailag még észlelhetetlen volt -, aztán pedig szűcs "ginger" kinga (hegedű) lépett az anyai örömök mezejére, hogy aztán a végső döfést kiss "van ritmusérzéke, de nincs dobfölszerelése" csaba adja meg a megfogyatkozott és - a szózat magyarságával ellentétben - megtört bandának. senki sem tudja ma már biztosan, mikor pecsételődött meg a zenekar sorsa, azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy 2004 karácsonyán lépett fel az együttes népes, ám egyre idősödő rajongótábora, illetőleg azok gyermekei, unokái és dédunokái előtt, a budapesti trafó klubban.

További információ, hang és kép:
www.ujparduc.hu - válaszd az ópárduc menüpontot!